IMPULZUSOK Bojtor Károly emlékezete fotókon

BOJTOR KÁROLY FOTÓPÁLYÁZAT

A fenti cél érdekében az alapítvány – a Művészetek Házával együttműködésben – meghívásos kiállítást szervezett. Veszprémben, illetve szűk környékén élő fotósokat kerestünk meg.

Bojtor Károly életművéből a kuratórium kiválasztott néhány jellegzetes képet: tájképeket és csendéleteket. (A kiállításon ezek a festmények is bemutatásra kerülnek.) E képek hangulatát, szellemiségét, üzenetét megfogalmazó, azt értelmező, újra gondoló autonóm fotóműveket kértünk a meghívott művészektől. A korszellemnek megfelelően az autonóm fotóművek alkotásánál, a Mesterséges Intelligenciával készült képeket is befogadtuk a pályázaton. Hisszük, hogy Bojtor Károly humanizmusa, eleganciája, visszafogott, de őszinte megnyilvánulásai inspirálóan hatnak ma is a művészekre. A kiállításon látható fényképek tanúsága szerint nem tévedtünk.

Egy művész három alkotással pályázhatott, előírt paraméterek szerint.

A beküldött művek közül a kuratórium zsűrije – amelynek vezetője Mudrák Attila fotóművész – választotta ki azt a három alkotót, akik pályadíjban részesülnek.

A pályázaton résztvevő, kiállító művészek:

Áfrány Gábor

Baumann Béla

Fülöp Ildikó

Godzsa Zoárd

Nagy Lajos

Navratil Ferenc

Szalai Csaba

Toroczkai Csaba

BOJTOR KÁROLY

(Mátraverebély 1933 – Budapest 1999)

Bojtor Károly a Nógrád megyei Mátraverebélyen született. 1963-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1960 óta rendszeresen kiállított. 1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki.

Élete utolsó húsz évét töltötte Veszprémben, s ez idő alatt valódi veszprémivé vált. Gopcsa Katalin művészettörténész így fogalmazott: Bojtor Károly életművének két Veszprémben töltött évtizede nagyon egységes. A művész nem csatlakozott új irányzatokhoz, mégis folyamatosan jelen volt Veszprém megye kulturális életében, önálló kiállításokon, kollektív tárlatokon szerepelt. Csöndes nyugalom jellemezte őt, kvalitásos képeket alkotott.

Már a pályakezdéstől megmutatkozott Bojtor Károly alaptermészetének egyik markáns, súlyos vonása: a hűség – olvashatjuk a művész honlapján. − Nemcsak a megismert, megszeretett helyszínekhez való ragaszkodása… pályája során mindig olyan helyeken időzött szívesebben, amelyek valamiképpen ráhangolódtak a korábbi látványok adta élményekre.

Bojtor Károly egy régi tévéinterjúban így beszélt: Állást is szeretnék foglalni ezekkel a képekkel… örök emberi érvényű a küzdés és a hit, hogy az emberi tennivaló mindig előbbre és följebb viszi a létet.

Bojtor Károly festményein – a senkivel össze nem téveszthető színvilágában – a föld színeit hozta vissza, ezzel is sugallva, az ember nem lakója a földnek, nem vendég, része annak, része a természetnek. Ma még fontosabb ez az üzenet, mint amikor ő megfogalmazta.

EGY PÁLYÁZÓ VÉLEMÉNYE

Szalai Csaba, az egyik pályázó nemcsak fotóval, szavakkal is reflektált Bojtor Károly művészetére:

Bojtor Károly számos balatoni tájat festett, ahol a tó, a dombok és a fények játéka kiemelkedő szerepet kap. Naplementés, meditatív hangulatú képei valóságos érzelmi utazásra invitálnak, ahol a természet békéje és a belső csend jelenik meg.

A ködös, elmosódott tájrészlet szintén tipikus motívum Bojtor Károly tájképein. Szívesen ábrázolt meditatív témákat, ahol a természet titokzatossága – a ködbe burkolódzó mező vagy bársonyos, szűrt fények – különleges lelkületet visznek a kompozícióba. Ráadásul Veszprém és a Bakony környéke gyakran visszatérő helyszín Bojtor képein, így a ködös, vidéki falu vagy templom is közvetlen utalás lehet az általa favorizált tájakra és azok hangulatára.

A tárlat 2025. október 19-ig tekinthető meg.